Bár csupán 0-0-s döntetlent játszott a Ferencváros a litván bajnok Suduva vendégeként, a Szerhij Rebrov által felvázolt taktika, mely a magasra tolt minőségi labdabirtoklásra épült, kizárólag a katasztrofális helyzetkihasználás miatt nem lett eredményes. Mármint gólokban mérve. Nézzük, milyen, a nemzetközi porondon is extra produkcióval rukkolt a Ferencváros!
Szögezzük le az elején, hogy a Ferencvárosnak nem igazán volt más választása a Suduva otthonában, mint a csütörtökön látott taktikai elképzelés és megvalósítás. A világ labdarúgása folyamatosan egyenlítődik, azok az óriási különbségek, főleg a nemzetközi színtéren már eltűntek. A kiscsapatok is megtanultak szervezetten, zártan védekezni, ráadásul technikai képzettségük is jelentős fejlődésen esett át, így minden apró sikert értékelni kell. Valamint kötelező figyelembe venni a litván bajnok eredményeit. Tavaly hazai pályán legyőzték az Apoelt, aki idén ugye ikszelt az Ajax-szal, de említésre méltó a Crvena zvezda elleni gólnélküli döntetlen is a Bajnokok Ligájában. Marijampoléban hét Európa-liga-mérkőzés óta veretlen a Suduva. Emellett nem lehet elmenni egy egyszerű kézlegyintéssel. A Tre Penne 5-0-ra, a svájci Sion 3-0-ra, a Maccabi 2-1-re kikapott. A Ludogorec, a Jürmala és a Ferencváros 0-0-át, a Celtic 1-1-et játszott Litvániában. Szóval nem egy leányálom az itteni szereplés. Hozzáteszem, hogy a legutóbbi 13 hazai nemzetközi mérkőzéséből ötöt megnyert, hármat elveszített öt döntetlen társaságában a Suduva. A dán Midtjylland is csak 1-0-ra verte.
Nézzük a friss emlékeket! Már a Crvena zvezda és a Maccabi ellen is látszott, hogy a Suduva két dologhoz ért. Kegyetlenül feszesen védekezik és hihetetlenül jól öli meg az ellenfele játékát. A játékosok remekül segítik ki egymást, ha sikerül is átjátszani a védőket, akkor a kapusuk, Ivan Kardum mutat be földöntúli bravúrokat. Azt se felejtsük el, a Suduva óriási mázlival jutott túl izraeli ellenfelén, mely kapufát lőtt, üreskapus ziccert vétett és tévesen kezezés miatt is vették el gólját. Ezek a szituációk pedig csak összekovácsolták az amúgy is egységesnek festő litvánokat. Mi a másik erénye a Suduvának? A kíméletlen kontrái. Alig-alig jutnak el az ellenfél kapujáig, de akkor roppant veszélyesek. Igaz, hogy a visszavágón két megpattanó gólt szereztek a Maccabinak, ám az odavágón a két találatuk egyáltalán nem a szerencsének volt köszönhető. Nagy bedobásaik, szögleteik és szabadrúgásaik a beadásokkal egyetemben veszélyesek.
A Ferencváros idei nagy erénye az, hogy bárki ellen tudja magas százalékban birtokolni a labdát, s ezt teszi a pálya középső területein, ráadásul valami brutális módon jó passzhatékonysággal. Még nyomás alatt is. A Fradi 671 passzkísérletéből 580 volt sikeres, ami 86,4 százalékos passzpontosságot jelent. Ez öt százalékkal magasabb adat a zöld-fehérek idei nemzetközi mutatójánál. Ehhez hasonló adatot a Ludogorec elleni hazai mérkőzésén produkált a Fradi, ahol 85,53 százalékkal passzolt. De menjünk mélyebbre! A Ferencváros a középső zónában 397 passzal próbálkozott 90,93 százalékos (!) precizitással. Ez négy százalékkal magasabb a Fradi idei nemzetközi átlagánál. Hozzá kell tegyem, hogy a Ludogorec elleni visszavágó óta folyamatosan nőtt a középpálya pontossága a magyar bajnoknál (78,34%; 82,35%; 85,46%; 87,17%; 88,36%; 90,93%). Ez egészen kiváló. Persze a negatív hangok biztosan megszólalnak, hogy ebből sok alibipassz. Ők tévednek, hiszen a 361 sikeres középső zónás átadásból 203 támadást építő volt, ami 56,23 százalékot jelent.
Az ellenfél erősségeit és veszélyeit rákonvertálva csapata képességeire Szerhij Rebrov és a Ferencváros szakmai stábja kiválóan felkészítette és küldte harcba legjobbjait. A Fradi számos nagy helyzetet kialakított, közel állt a gólszerzéshez, s nincs az az Isten, hogy a visszavágón hasonló játékkép mellett ne jusson főtáblára. Egy ilyen kellemetlen csapattal szemben, mint a Suduva, tilos fejvesztve rohamozni, erőltetni a kockázatosnál is kockázatosabb passzokat, mert azt már a litván bajnok is góllal bünteti. Erről pedig a korábbi ellenfelei bőven tudnának mesélni. Budapesten nem szeretnének ebbe a hibába esni, éppen ezért a helyenként valóban unalmasnak tűnő produktumot láthattuk. Pedig, aki a látja a lényeget, az tudhatta, hogy ez egy rendkívül precízen kidolgozott taktika része. És ez nem volt más, mint a célfutball.
Mindenesetre, ha hasonló is lesz a játék képe, mint Litvániában, a párharc nincs lefutva és nagyon nehéz kilencven perc vár a magyar bajnokra. Sokkal kíméletlenebbnek kell lennie a kapu előtt, még akkor is, ha a helyzetkihasználás tekintetében gödörben van. A Fradi lövéseinek csak a 11,9 százalékából születik gól, ami a kaput találó lövések esetében is csupán 24,39%. A két csapat játékfelfogásából adódik, hogy a Suduva 78-64-re nyerte a párharcokat, de a 47,62 százalékos cselezési hatékonyságon szintén javítania kell a Fradinak, főleg akkor, ha a szélen sokat bont és 1:1-eket kreál. Arról nem is beszélve, hogy ezen a mérkőzésen 60 perc fölött volt a tiszta játékidő, ami az NB I-es átlagnál kb nyolc perccel több. Ez pedig kivesz a játékosokból.
